Színezzük ki a hétköznapokat! Kommunikációs technika 4 lépése

2020.11.10

Gyermekkorunkban még megvan az a képességünk, hogy önzetlenül, minden porcikánkkal odafigyeljünk a másikra, és ez nem esik nehezünkre. Nincsenek kategóriák a fejünkben, a másikat, legyen az szülő, testvér, vagy barát elfogadjuk minden megnyilvánulásában. Gyermekkorban ha a másik szomorú, természetes, hogy megvigasztaljuk, átöleljük, együttérzésünket fejezzük ki. Ha hibázik, vagy megbánt valaki, könnyedén megbocsátunk gyerekként neki. Egy-egy vita csak pillanatnyi érzelmi fellángolás. Az örömet is mennyire önfeledten éljük meg! A gurgulázva nevetés, a boldogságtól való ugrálás és tapsolás természetes jellemzője viselkedésünknek.

Vajon mitől változik meg ez a tisztánlátásunk? Milyen jó lenne, ha ez az ítélkezés mentes nézőpontunk, világlátásunk megmaradna felnőttkorunkban is!

A kapcsolataink, legyen az párkapcsolat, vagy barátság olyan, mintha egy csónakban eveznénk a másikkal. Terveink szerint hosszú évekig utazunk együtt. Nem mindegy azonban, ki hogyan húzza az evezőket, ki hová ül, és útközben valamelyikünk meg akar-e állni, vagy esetleg kiszállni. Jöhet még szélvihar is. Ha pedig léket kap a csónakunk, a víz a legapróbb repedésen is beszivárog. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy térdig ülünk a vízben, kétségbeesve. A tisztelet, a bizalom, és a szeretet deszkái megsérülnek.

A természetes együttérzésünktől való eltávolodásunk egyik oka lehet, ha nem megfelelő kommunikációs módokat használunk. Általában a magunk és mások felé irányuló indulatos megnyilvánulások kezdik ki annak a bizonyos csónaknak a deszkáit a hosszú évek alatt. Öntudatlanul is feltételezzük, hogy a másik viselkedése, ha nem a mi értékrendszerünknek megfelelő, akkor az rossz, ő a hibás. Hányszor mondjuk, hogy "az a baj veled, hogy...".Így máris belestünk az ítélkezés csapdájába, hiszen a másik felet negatívan minősítjük. Azzal foglalkozunk ki a normális, a nem normális, a felelős.

Ezen kívül még az összehasonlítás módszerét is szívesen használjuk, amitől a párunk, gyermekünk még nyomorultabbul érezheti magát. "Bezzeg a szomszéd férje már reggel korán dolgozik...", és ehhez hasonlatos mondatok bizonyára hagyták már el a szánkat.

Ha így fejezzük ki a véleményünket, szükségleteinket a másikban csak erősödik az ellenállás, és védekezés.

Az együttérzés másik akadálya lehet még, ha szükségleteinket nem kérés, hanem követelés formájában fogalmazzuk meg, ami burkoltan szemrehányással, vagy büntetéssel párosul. A párunkat nem lehet "engedelmességre kényszeríteni", hiszen ez a kapcsolat már rég nem erről szól. A hosszú távú változás akkor következhet be, ha a társunk is látja a változás hasznát.

Gyerekkorunktól kezdve tehát olyan beszédmódot tanultunk meg, , amivel minősítünk, összehasonlítunk, követelünk, és hangsúlyozzuk a véleményünket. Érzéseinkről, szükségleteinkről azonban mélyen hallgatunk, szinte mi sem tudjuk magunknak megfogalmazni, hogy valójában mire is van szükségünk. Elvágjuk magunkat a saját belső folyamatainktól.

Van egy jó hírem, az évek alatt ránk rakódott, és tanult, beragadt mintákat lecserélhetjük.

Az erőszakmentes kommunikáció lépései gyakorolhatók, megtanulhatók. Természetesen nagy tudatosságot igényelnek, de megéri átgondolni mit is mondunk a másiknak, mielőtt megszólalunk.

Az első lépés, hogy ítélkezés nélkül figyeljük meg a másik viselkedését. Képzeljük el, hogy egy mozifilmet nézünk. Az érzelmileg egyre fokozódó helyzetben lépjünk egyet hátra (akár fizikailag is), és figyeljünk. Nézzük meg ítélkezésmentesen, lecsupaszítva a másik megnyilvánulását. Ne társítsunk hozzá érzést. Tudom nem könnyű, egy érzelmileg felhevült állapotban higgadtnak maradni, és a másikat szemlélni. Ahhoz, hogy annak a korábban említett csónaknak a deszkái ne sérüljenek, ápolni kell. Azzal, hogy a másik felé figyelemmel fordulok, és megpróbálom megérteni a viselkedését már tettünk egy lépést a gondoskodás felé.

Nem könnyű otthon saját erőből ezeket a lépéseket gyakorolni. Házilag barkácsolni párkapcsolati módszereket nem feltétlenül célravezető, vagy sikeres. Egy-egy technika külön-külön nem biztos, hogy eredményre vezet. A módszerek bemutatásával az a célunk, hogy megmutassuk, hogy van kiút akár egy mély párkapcsolati gödörből is. A mediátor összefogja ezeket az eszközöket, és külső segítőként más szempontokra hívja fel a figyelmet. A mediátor semleges, közvetlen tanácsot nem ad, azonban a kommunikációs technikákra rávezeti a feleket, akik maguktól érzik meg az újfajta beszélgetés ízét. Ettől lesz igazán hatékony a mediáció.

Az erőszakmentes kommunikáció 4 lépésből áll. Ennek a sorozatnak a következő része a 2. lépés lesz

Hamarosan érkezünk második résszel, és tovább evezünk.