Szeretetnyelvek, azaz a kommunikációs csatornák

2019.11.12

" Emberlétünk legmélyén él a vágy a meghitt és szeretetteljes kapcsolat iránt." (Gary Chapman)

Az előző blogunkban érintőlegesen szó esett az oly fontos szükségletek kifejezéséről, valamint a szeretetnyelvünk meghatározó szerepéről. Legyen szó párkapcsolatról, szülő-gyermek, testvérek, közötti, vagy baráti kapcsolatról meghatározó, hogy egymás szükségleteit figyelembe vegyük. Fontos "az adok-kapok", az "észreveszem", a "figyelek rád", vagy csak a "csendben hallgatunk egymás mellett".

Ha a párkapcsolatokban nem figyelünk egymás érzéseire, általában a következő gondolatok fogalmazódnak meg bennünk:

"Boldogabb lennék, ha nem azt mondanád, hogy..., vagy nem azt tennéd, hogy...". Egy kedves párterapeuta ismerősömmel a napokban beszélgettünk ezekről a tipikusan elhangzó mondatokról. Elmondta, hogy ezekkel a kifejezésekkel azt mondjuk el, hogy mit nem szeretnénk, de azt nem tudhatjuk meg, mit igen. Azt kell látnunk, hogy mi van az akadályon túl, ami a számunkra kifogásolt viselkedést jeleni. Fontos ,hogy "túllássunk" a problémákon, és egymás valós szükségleteit, érzéseit vegyük észre.

Erről pedig eszembe jutott a szeretetnyelv fontossága, ami a mai blogunk témája. A leginkább ismert szakirodalomnak mondható könyv Gary Chapman Egymásra hangolva Öt szeretetnyelv a házasságban című könyve. Bizonyára sokan ismeritek, vagy hallottátok már, szerintem mindig van aktuális mondanivalója. Egyrészt nagyon olvasmányos, hétköznapi nyelven íródott a könyv, esetleírások is vannak benne, melyektől a saját életünk egy-egy szeletére is ráismerhetünk.

A könyv végén lévő ajánló nagyon jól összefoglalja a könyv mondanivalóját. Ebből idéznék röviden:

"A szeretetközlés többféle csatornán át történhet, de mindenki csak azt az adást képes fogni, amelyre neveltetése közben, közvetlen környezete és személyes hajlamai hatására ráhangolódott. Ezért gyakran megtörténik, hogy a szeretett személy a szerelmi lángolás abbahagyása után nem érzi, hogy társa szereti őt. Sok házastársi kapcsolat szenved kárt emiatt. pedig a megoldás egyszerű: fel kell ismernünk és meg kell tanulnunk társunk szeretetnyelvét."

Mindenki eldöntheti, hogy neki a mi a szeretetnyelve: az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek,vagy a testi érintés.

Szeretetünk kifejezésének egyik módja a bátorítás, ami jelentheti a dicséretet és a másik elismerését is. Szavainknak hatalmas ereje van, mint ahogyan már előző blogunkban is írtam a kommunikáció felelőssége a miénk. Egy kedves, elismerő szó a társunk esetleges kishitűségét csökkentheti, vagy az általa elvégzett feladat után büszkeséget érezhet. Ha a párunkhoz szükségleteinket kérés formájában közvetítjük, sokkal szívesebben a kedvünkben jár, mintha parancsként, vagy lekezelően módon tudatjuk vele. Ha pedig teljesíti kérésünket, ebből érezhetjük, hogy szeret és megbecsül bennünket.

Az én vesszőparipám a minőségi idő, melyből a rohanó hétköznapokban oly kevés jut a társunkra. Ez nem csak a fizikai közelséget, együttlétet jelenti, hanem azt is, hogy osztatlan figyelmet szentelünk a másiknak. Úgy gondlom ebbe beletartozik mind a közös tevékenység, egy jó beszélgetés (de nem tv nézés közben), vagy csak az együtt, "csendben levés" is, amikor már a másik puszta jelenléte is megnyugtató, és erőt adó. Tudjuk, hogy velem van, kíváncsi rám, szeret engem.

A harmadik szeretetnyelv az ajándékozás. Ahogy Gary Chapman írja az" ajándékozás a szeretet látható jelképe". Talán a legkönnyebben kivitelezhető, hiszen ajándékot lehet vásárolni, készíteni is. Nem muszáj drágának lennie, az a fontos, a másik felé kifejezzük, hogy fontos nekünk.

Itt még utalnék egyszer a szerzőre, aki azt is megfogalmazta, hogy létezik egy megfoghatatlan ajándék is, mely többet ér bármilyen kézzelfogható dolognál. Ez pedig önmagunk odaajándékozása. A legnagyobb válság, krízis idején a legnagyobb ajándék a jelenlétünk lehet.

Úgy látom, legalábbis az ismerőseim körében, hogy nagyon sok mindent szívesen megtesznek/megteszünk a társunknak. Ha nem elvárásként támasztjuk kérésünket a társunk felé, biztos vagyok benne, hogy nagyobb sikerrel jár a kedvünkben a párunk. A negyedik szeretetnyelv ugyanis a szívességek. A kérések kijelölik a szeretet útját, a követelések, pedig gátat szabnak az áramlásának. Ha sokat bírálgatjuk a társunkat talán beadja derekát, és megteszi, amit kértünk, de ebből nem fogjuk érezni, hogy szeret bennünket. Amikor elégedetlenségünknek adunk hangot, talán benne van a szeretethiányunk kifejezése is. Ha ezt azonban megfelelő formában, kevésbé bíráló stílusban tesszük, a társunk megértheti a mögöttes szükségleteinket is.

Elérkeztünk az ötödik szeretetnyelvhez, mégpedig a testi érintéshez. A kézfogás, az ölelés, az összebújás, a szexuális érintkezés mind a szeretet kifejezésének az eszköze. Ennek hiányában nem vagyunk biztosak abban, hogy a másik szeret bennünket. Aki a testünket érinti a lelkünket is megérinti. Aki távolságot tart, a szeretetét vonhatja meg attól, büntetheti azt, akinek elsődleges szeretetnyelve a testi érintés. Lehet a társunk számára mindennél többet ér, ha futólag megsimítjuk az arcát. Mindannyiunk életében lehetnek kritikus időszakok, melyekben az ösztönös fizikai érintés, mindennél jobban kifejezi a társunk számára, hogy vele vagyunk, szeretjük őt, számíthat ránk.

Nagyon fontos tehát, hogy tisztában legyünk a saját szeretetnyelvünkkel, is, hogy a másiknak egyértelműen tudjuk közvetíteni a szükségleteinket, és mi is megértsük az övéit.

Hosszasan lehetne még írni ebben a témában, ez örök, és kifogyhatatlan, mindenkit érint, és megérint.

Nagy szeretettel ajánlom az előzőekben néhány gondolattal bemutatott könyvet, mely minden jól működő párkapcsolat alapjául szolgálhat, illetve mediátorként is dolgozhatunk vele.