Lehetnek-e titkok a kapcsolatban?

2021.12.13

Az apró titkok tönkre teszik-e a kapcsolatot, vagy kell-e mindenkinek egy kis magánszféra? Ha igen, mi is tartozik bele? Igen vékony a mesgye, és megosztó ez a téma az emberek között.

A napokban több cikk is jött velem szemben ezzel a témával kapcsolatban, és egy kedves barátommal is pont erről beszélgettünk.

Kicsit járjuk körbe ezt a témát.

Számtalan dolgot osztunk meg egymással, amit még a barátainkkal, szüleinkkel sem. Ezek megőrzésének a fontossága többségünk számára egyértelmű, hiszen a kikerülésük veszélyeztetheti a kapcsolatot.

Az egyéni titkolózás témaköre az, amiben sokkal inkább ott van az a fránya banánhéj, amin könnyen el lehet csúszni.

Mit gondoltok, szükséges vagy érdemes az előző kapcsolataink, házasságunk kapcsolatos részleteit kiadni a jelenlegi társunknak? Talán felesleges, hogy ezek őt kellemetlen asszociációkra késztessék, vagy hogy magára vonatkozóan következtetéseket vonjon le, másrészt az sem lenne jó, hogy voltaképp "behozzuk" ezt az előző kapcsolatot a jelenlegi párkapcsolatunkba.

Nem is túl bizalomkeltő, hiszen hogyan higgye el a társunk, hogy a közös titkainkat meg fogjuk őrizni, ha láthatóan a titoktartás az előző kapcsolatunkra nem vonatkozik? Tegyétek a kezeteket a szívetekre, mennyire tudnátok bizalmas viszonyba kerülni azzal, aki részletezve kilocsogja az előző kapcsolatainak a legbensőségesebb közös pillanatait?

Ha volt előttünk hosszabb kapcsolata, arra nyilván kíváncsiak vagyunk, hogy szerinte összességében miért ért véget, hiszen ez az összefoglaló valamiféle rálátást adhat arra, hogy milyen elképzelései vannak a párkapcsolati együttműködésről, milyen értékeket, dolgokat tart fontosnak. Ezekről szerintem jó kapcsolatban szoktak a párok beszélgetni a hálószoba titkok részletezése nélkül.

Ha másik nem akar a múltjáról beszélni az bizalmi kérdést vet fel. Az elégtelen bizalom pedig az egészséges kötődés megkérdőjelezéséhez vezet.

Mindenképpen meglepő, ha nem tud az előző kapcsolatairól tanulságokat levonva valamiféle összegzést adni, mert azt az érzést keltheti, hogy érzelmileg nem zárta le. Abba most nem mennék bele, hogy amennyiben ezen sosem gondolkodott el, lehet érzelmileg éretlen is, mert ez már megint egy másik témakör.

Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy a tartós, kiegyensúlyozott kapcsolat alapja az, hogy megosztjuk egymással magunkat, a múltunkat, a mindennapjainkat. Beleértve a félelmeinket, vagy azokat a dolgokat is, amikre vágyunk, amiket el szeretnénk érni stb. Különben képtelenek volnánk egymáshoz kapcsolódni, egymást mélyebben megismerni.

Egyáltalán mi a gond a titkokkal?

Az, hogy eltávolítanak egymástól!

Gondoljatok bele, együtt éltek valakivel, akiben megbíztok, akivel összeházasodtatok, vagy csak összeköltöztetek, akkor is elköteleződtetek egymás iránt. Valószínűleg a párotok az első, akivel megosztjátok az örömöt, bánatot, gyakorlatilag ő a legjobb barátod.

Ha van olyan dolog, amit nem mondhattok el, nem mondhatjátok el neki, az minden bizonnyal lelkiismeretfurdalást okoz. Mi történik, ha lelkiismereti gondok vannak valakivel kapcsolatban? Megjelenik a szégyenérzet, ezért nehéz a másik szemébe nézni, és hogy ez elkerülhető legyen, próbáljátok őt is kerülni. Majd jönnek a magyarázatok magatoknak is arra vonatkozóan, miért kell titkolózni vele szemben. A végén pedig esetleg eljuthattok oda, hogy voltaképp ő tehet róla, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet neki elmondani.

A titkok sokszor azért igazán nyomasztóak, mert tudjuk, hogy van egy határidő, amikor lejár a kimondásra rendelkezésre álló idő. Ha addig nem osztottuk meg, még súlyosabb következményekkel járna, amennyiben fény derülne rájuk. Tehát vagy megosztjuk azokat a határidőig, amíg nem válnak az idő múlásától még cikibbé, vagy soha, de soha többet nem lehet beszélni róluk. Azonban egyre nagyobb teher lesz a hozzájuk kapcsolódó félelem. Hiszen már nemcsak az nyomasztó, hogy ott van közöttünk az a titok, de még az is, hogy vajon mi történik, ha mégis napvilágra kerül. Minél több ilyen elhallgatott dolog áll a párunk és közénk, annál távolabb kerülünk egymástól.

Legtöbben titkok kapcsán az érzelmi vagy szexuális megcsalásra asszociálnak elsőként. De nemcsak ilyen titkaink lehetnek, legtöbbször banális dolgok növesztenek falakat közénk.

Romboló párkapcsolati titok az, aminek az elhallgatása bennem lelkiismeret-furdalást kelt, továbbá aminek a kimondása a társamat a párkapcsolat megkérdőjelezéséhez vezetné, vagy aminek a kimondása helyett hazugságra kényszerülök.

Tanulmányok azt mutatják a kommunikációban van néhány evolúciós, illetve szocializáció miatti különbség a férfiak és nők között.

A nők sokkal könnyebben megnyílnak, mesélnek magukról, érzelmi fókuszúak, könnyebben nyújtanak és vesznek is igénybe érzelmi támaszt, és a non-verbális jeleket is jobban veszik és használják. Míg a férfiak problémákról, gondokról leginkább csak akkor, ha tanácsot kérnének, ugyanakkor, ahhoz már vagy nagy gondnak kell lennie, hogy megosszák, vagy nagyon nyitott férfi az illető, aki már túllendült ezeken a beidegződéseken. Persze általában kisebb késleltetéssel, vagy gyakran a nő unszolására - aki rákérdez, mert látja, hogy valami nyomasztja a párját - hajlandóak ezeket is megosztani. A férfiak inkább problémamegoldásban jeleskednek.

Természetesen a korai mintáink is befolyásolják milyen előfeltevéseink vannak magunkkal, és a másikkal szemben a kommunikáció terén is a kapcsolatban. A szocializációnk során meghatározó mi az, amit megengedünk magunknak. Tehát sokat számít milyen csomaggal érkezünk a kapcsolatba, aminek nem is biztos, hogy tudatában vagyunk. A gyermekkori minták, kötődési bizonytalanságok, esetleges traumák meghatározzák a viselkedésünket, így az őszinteséghez, apró titkokhoz való viszonyulásunkat.

A titkok kialakulásához nagyban hozzájárulhatnak a rendszeres viták, ami a következőkre sarkallhatja a másikat: "Nem mondom el, úgysem érdekli, vagy nem merem elmondani, mert félek, hogy haragudni fog." Ismerős ugye az a kérdés, hogy "szeretnék valamit kérdezni, de ígérd meg nem leszel mérges"? Garantált ezután a hatalmas veszekedés. A vitában általában nem az aktuális probléma a probléma, hanem egy kielégítetlen szükséglet húzódik a mélyben. Ennek kielégítetlensége pedig egyenes út lesz az apró titkok kialakulásához.

De mégis, hogyan kerüljük el a titkolózások szárba szökkenését? Mit tegyünk, ha már felbukkantak?

Van egy jó hírem. Semmi nem jelenti a világ, vagyis a kapcsolat végét. Ha van még érzelem benne, az őszinte, tiszta kommunikáció hosszú távon segít. Nem ígérem, hogy ez egyszerű utazás lesz, inkább hullámvasúthoz, vagy egy hegyi szerpentinen való autózáshoz hasonlítanám. A végén, amikor megérkezünk a kapcsolat magasabb szintre emelkedése kárpótol mindenért bennünket.