Együtt sem jó, nélküled sem

2020.02.16

"Szeretni valakit, az több, mint egy érzés, az döntés, ítélet és ígéret" -ismeretlen-

Ez az idézet jutott eszembe, ha a "se veled, se nélküled" kapcsolatokra gondolok. A mediáció során gyakran találkozunk ilyen viszonyokkal, ami számos konfliktussal terhelt. Hosszú évekig húzódhat ez az állapot, amiből egyik fél sem száll ki megnyugtatóan. Az egyik alkalommal egy nő a következőket mondta egy ilyen helyzetben:

" Érzem a kapcsolat súlyát, melyet teherként cipelek, és a könnyedségét is, amikor azt hiszem, el tudom engedni. Ilyenkor energikus leszek. Aztán újra érzem a teher súlyát. Ekkor eldöntöm, elengedem, de mégsem megy. Félek. Mi van, ha most szalasztom el az esélyt, kettőnk esélyét. Mert ha jóban vagyunk, akkor olyan jó..."

Az "együtt sem jó, de külön sem" élethelyzet nem egy döntés, hanem egy lehetőség, melyet bármikor fel lehet adni. Ki lehet sétálni. Döntés, az nincs... Folyamatos összeveszések, katartikus kibékülések. Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Egy- egy komolyabb veszekedésnél felmerül a kérdés, mit is keresünk mi egymás mellett. Ez a fajta bizonytalanság felemészti mindkét felet.

Egy őszinte elköteleződés, a másik feltétel nélküli elfogadását, a másiknak való önátadást jelenti. Annak minden nehézségével, örömével, a jó és a rossz körforgásával. Ez a kapcsolat természete, melyet a másik iránti mély tisztelet táplál. Egy ilyen kapcsolatban nem lehetünk félig benne, nem lehet csak úgy, bármikor kiszállni. Mert vagy átadjuk magunkat teljesen, vagy nem. Nem lehet mindig egy másik tervünk, mely szükség esetén segít a kapcsolatból elmenekülni. Nem lehet a másik idejét rabolni. Hiszen, ha őszintén magunkba nézünk, tudjuk, a másik nem feltétlenül szerepel a jövőképünkben. Ennek viszont súlya és ára van.

Felelősek vagyunk magunkért, a másikért is. Nem engedhetjük ki ujjaink közt az évek homokszemeit csak úgy, mert éppen szükségünk van a másikra anyagi megfontolásból, szexuális biztonságból, vagy az érzelmi biztonság látszata miatt.

Ha a kapcsolatunk ily módon bizonytalan, olyan mintha mindig ugyanazon az úton járnánk, amely mindig önmagába fordul vissza. Nincs kezdete, nincs vége. Nincs találkozás, nincs elengedés. Ez egy álságos világ, mintha maszatos üvegen keresztül néznénk kifelé. Nincsenek egyértelmű, tiszta, őszinte érzések. Márpedig egy érzelmileg érett szerelemben, kapcsolatban nincs érdek, nincs hátat fordítás.

Ott egység, elfogadás, tisztelet van.