Egy távkapcsolat margójára

2020.04.03

" Rádöbbentem, sokkal nehezebb úgy szeretni valakit, ha együtt vagy vele, mintha nem" -Helen Cross-

Ezzel az idézettel bizonyára nem mindenki ért egyet. Én nem szeretnék állást foglalni (legalábbis itt nem), hisz minden élethelyzet más. Mit gondoltok?

Ezzel kapcsolatosan viszont eszembe jutott egy nemrégi baráti csevegés, ami a végére komoly, mélyebb érzelmeket is felszínre hozó eszmecserévé vált.

Minap egy kedves barátommal folytatott beszélgetés ihlette ennek a blognak a témáját. A távkapcsolatról, és az azt követő "fizikai távolságot mellőző kapcsolatról" gondolkoztunk közösen, némi személyes érintettséggel .

Két ember, akiknek egy a szülőföldjük ugyan, de úgy hozza az élet, hogy már megismerkedésük során sem élnek egy országban. A kezdődő, kibontakozó kapcsolatot is átszövi a távolság. A férfi azonban úgy dönt, hogy átszeli a fél világot, hogy párja mellett lehessen. Így az eddig oly ismerős világból (fizikai és virtuális síkon is) egy ismeretlenbe csöppentek mindketten. Ne szaladjunk ennyire előre....

A kapcsolat néhány személyes találkozással indult, majd virtuálissá vált, a szociális média segítségével (telefon, chatszolgáltatások). Hosszú, éjszakákba nyúló, tartalmas, mindkettőjüket feltöltő beszélgetések, napközbeni üzenetváltások.

A videó beszélgetések segítették még jobban megismerni egymást, mivel a testbeszédükkel, mimikájukkal is ki tudták magukat fejezni. Ezzel is visszaigazolást, megerősítést kaptak a másik viselkedésével, érzelemkifejezésével kapcsolatban. Az írásos üzenetek, mint az emailek, hosszabb levelek személyessége fokozódott az idő múlásával, mivel írásban könnyebb volt a legbelsőbb érzéseiket kifejezni. Ugyanakkor mindkettőjüknek volt tér és idő. Sok én-idő, egyéni időbeosztás.

A szöveges és képi kapcsolattartás azonban nem volt kielégítő hosszútávon, az egymáshoz tartozás érzésének kifejezése sokszor csorbát szenvedett. Érezték, hogy milyen jó lenne megfogni a másik kezét, érezni az illatát, vagy csak nézni nevetés közben a másik szeme körüli apró ráncok játékát.

Megszületett tehát az érzés, a gondolat, hogy új életforma vegye kezdetét, egy közös élet. Leszállt a repülő, megérkezett a taxi. Közös érkezés... Közös érkezés az új valóságba. A találkozás után sokáig a kiegyensúlyozottság, a bizalom, és a türelem jellemezték a kapcsolatot.

Majd néhány hét, hónap elteltével azonban apró hangocskák motoszkálni kezdtek a fülekben, alig hallhatóan: "Hol is van az eddig megszokott életritmusom? Mi is az én szerepem, ebben a megváltozott helyzetben?"

Mi történt?- kérdezhetik egymástól, maguktól....

Eddig egyértelműek voltak a határok, azonban most összemosódtak. Eddig céljaim voltak, most céljaink lettek. Átalakulhattak prioritások, esetleg elfojtásra kerülhettek bizonyos szükségletek, amelyek az "én" számára fontosak voltak. Mindkét fél, vagy csak az egyikük érezni kezdte, hogy több térre és időre lenne szüksége.

Ezekkel az ambivalens érzésekkel azonban nehéz mit kezdeni. Sőt olykor ijesztőek is lehetnek, vagy feszültséget is kelthetnek az egyik, vagy mindkét félben. Az új közös ritmus kialakítása, a saját "én- idő" megtartása, egymás határainak tiszteletben tartása a kapcsolat újragondolásának kulcsa lehet. A viszontlátás örömében a felekben az az elvárás is kialakulhat, hogy az újraegyesülés katartikus legyen. Ha ez azonban elmarad, vagy az ambivalens érzések miatt mégsem úgy alakul, szintén csalódottság feszültségét eredményezheti.

Az új élethelyzet mindenképp tudatos törődést, odafigyelést igényel.

Fontos a nyílt és őszinte kommunikáció (az én két vesszőparipám) Fontos tisztázni a saját és a másik fél szükségleteit, én-üzenetekkel: "Nekem arra van szükségem, hogy...." "úgy érzem, hogy..."kezdetű mondatok könnyedebbé tehetik a beszélgetéseket.

Segíthetnek még:

"Hogyan érzem magam?"

"Milyen érzéseim vannak?"

"Mi történik, ha megengedem magamnak ezt, vagy azt az érzést?"

"Mi okoz bennem/a másikban félelmet ebben a helyzetben?"

"Mi az, amit be tudok/ tudunk fogadni ebből az új helyzetből, és ez milyen érzés?"

"Mit tudok tenni, hogy az egyensúly megteremtődjön?"

"Mi az, ami a komfortzónámon kívül esik?" Ez hogyan befolyásol, hogyan hat rám /a másikra?"

Fontos, hogy elmerjék mondani a felek egymásnak, mi zajlik bennük, hangsúlyozva a másik iránti tiszteletet, szeretetet.

Mediátorként ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel segítünk a pároknak a közöttük lévő helyzetet rendezni, hogy az egyensúly ismét helyre álljon. Szem előtt tartva mindkét fél szükségleteit. A főszerep az övéké, mi, mediátorként "csak" segítjük a beszélgetésüket.

Próbálkozhattok Ti is hasonló kérdéseket becsempészni a hétköznapok során is, nem csak egy távkapcsolatból új, közeli kapcsolattá vált helyzetben. Nemcsak a párok között, hanem minden emberi viszonyban hasznos lehet, pl: szülő-gyermek között ez a fajta kommunikáció.

Nos, mindenkit buzdítok a beszélgetésre, mely a másik tiszteletén alapul. Új kapuk nyílhatnak meg....