Benne vagyunk a gödörben, de hol a létra?

2020.05.24

"A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik". (Tom Peters)

Csönd van. Csak a természet neszeit hallgatom, és a lépteim suhanását, miközben futok. Futás közben az út és én egyek vagyunk. Bármilyen feszültnek, szomorúnak, vagy tehetetlennek érzem magam az alattam hömpölygő út meghallgat, megért, figyel. Nem vár cserébe semmit. Feltétel nélküli. Akárcsak egy jó kapcsolat. A párom feltétel nélkül elfogad, meghallgat, figyel. Törekszik a megértésre. Nem minősít, csak mellettem van, vagy épp tudunk együtt hallgatni. Ha kell, tudunk beszélgetni.

Mi történik, ha az út göröngyössé válik? Ha a kapcsolatunk fénye megfakul? Mi történik akkor, ha már nem tudunk beszélgetni, vagy már együtt jólesően hallgatni sem? Ennek felismerése fájdalmas, csontig hatoló.

Kilátástalannak tűnő, mint egy mély gödörbe pottyanva, de hol a kivezető létra? És tudom, innen egyedül kell kimásznunk. Itt nincsenek baráti tanácsok, segítő kezek, ezen végig kell küzdenünk magunkat, a párommal együtt, hogy utána tapasztaltabbak legyünk. Ennek az állapotnak a tudatában megpróbálunk különféle módszerekkel közelíteni egymáshoz, ami hol sikerül, hol nem. Ez utóbbi esetén a magányosság, csalódottság érzése csak fokozódhat. Egy kapcsolatban magányosnak lenni, és ennek felismerése még inkább kétségbeejtő. A távolság, a bennünk lévő feszültséggel egyre jobban nő, akárcsak a tehetetlenség. A kapcsolat dinamikája megváltozik, de vajon ez megfordítható, vagy más útra terelhető?

Korábbi blogunkban írtam már arról, milyen fontos a tudatosság. Az eltávolodás során is jó, ha van nálunk nagy adag tudatos szemlélés, vagyis nézzük meg mi jellemezte a kapcsolatunkat, amikor még tudtunk egymással beszélgetni, amikor még megértettük egymást? Mi jellemzi most a kapcsolatot? Mi változott azóta? Kissé hátralépve, mintha egy filmet néznénk külső szemlélőként tekintsünk rá, illetve magunkra és a párunkra.

Érdemes lehet megkeresni azt a pontot, ahová vissza lehet térni. Segíthet, ha magunkban írunk egy listát azokról az eszközökről, melyek korábbi helyzetekben segítettek. Azt is fel lehet sorolni, nekünk milyen szükségleteink vágyaink vannak.

Annak azonban több oka is lehet, hogy nem tudunk egymással beszélgetni, hogy eltávolodtunk egymástól. A pszichológusok 4 okot soroltak fel:

· Ha mindig együtt vagyunk.

Ha a nap 24 órájában együtt vagyunk, vagyis nincs meg az eltávolodás- újraegyesülés ritmusa. Nem tud hiányozni a másik. Nincs külön szerzett élmény, nincs én- idő.

· Ha üresség van bennem.

Előfordulhat, hogy az élet bármely területén kiégtünk, vagy semmi nem szerez örömet. Egy negatív örvényként élünk meg helyzeteket. Ilyenkor a saját belső világunkat kivetítjük a kapcsolatunkra, hajlamosak lehetünk a kapcsolatnak tulajdonítania negatív érzések okát, és az unalmat. Ha mindezen jelzőkkel minősítem a kapcsolatot, ezen a szemüvegen keresztül akarom látni, akkor azzá is változhat. Akárcsak egy önbeteljesítő jóslat.

· Ha a párom nincs jól.

Lehetséges, hogy a párom nincs jól pszichésen, mentálisan, rossz érzések nyomasztják. Olyan témák kerülnek előtérben az életében, melyek korábbi rossz emlékeket idéznek fel benne. Ezekről talán nehezen, vagy nem is tud beszélni. Talán olyan családban nőtt fel, ahol nem volt szokás az érzelmeket kifejezni. (Az előző blogunkban éppen a családi mintákról és játszmákról volt szó.) Így gondolataival, érzéseivel egyedül marad, küzd velük, ellenük. Magában őrlődik, mely a másikhoz való kapcsolódást megnehezíti.

· Elbillen a hatalmi egyensúly, az egyik fél bezárkózik.

Ha valamelyikünk az életének más területére koncentrál, pl.: sokat dolgozik, "nincs ideje" az érzésekkel, kapcsolattal foglalkozni. Érezhetjük úgy, hogy fölösleges a másikkal megosztani az érzéseinket, szükségleteinket, azt, ami bennünk zajlik. A párunk érezheti ezt a bezárkózást, és próbálja kitalálni a bennünk lejátszódó folyamatot. Ami, valljuk be nem könnyű. Így érzelmileg mindketten kivonulunk a kapcsolatból.

Mindezeken túl a hétköznapok szürkesége is hozzájárulhat a beszélgetések ritkulásához. A színes ceruza azonban a mi (ti) kezünkben van. A hétköznapoknak nem feltétlenül kell szürkének lenni. A másik ne az legyen, akin le lehet vezetni a feszültséget. Egymás támogatói legyünk. Ne arra törekedjünk, hogy a vitából nyertesen jöjjünk ki. Nem biztos, hogy az a fontos, hogy az igazunkat, vagy a vélt igazunkat mindenáron keresztülvigyük.

Ahogy a problémás helyzet sem egyik napról a másikra alakult ki, a megoldás sem jön azonnal. ÉS pláne nem magától.

Türelem, tér, idő, és tudatosság.

A helyzet megváltozásához önmagunk változása is szükséges. Ha arra várunk, hogy "a párunk tegyen meg valamit, és akkor majd én is" stratégia nem indít be pozitív elmozdulást. A "majd ha" stratégia magával vonhatja a "mi lett volna, ha" élethelyzetet, azaz kihagyunk sok lehetőséget, és már nem tudjuk meg, hogyan alakult volna másképp.

A párkapcsolati mediáció alkalmával mindig hangsúlyozni szoktuk, hogy a jelenre koncentrálunk. Nem a múltra tekintünk. Nem az fontos, hogy "ezt a vitát" én nyerjem. Egy párkapcsolat akkor működőképes, ha nem építünk falat haragból, vélt sérelmekből, megszokásból. Óriási bástyák mögül nem lehet beszélgetni, nem halljuk a másikat, nem látjuk a rezdüléseit.

Ha valóban szeretnénk a párkapcsolatunkban fejlődni, előrelépni, és nem csak az önsajnálatban dagonyázni, fontos, hogy mi magunk is változzunk. Kezdeményezzünk beszélgetéseket, melyek közben az értő figyelem elengedhetetlen. Feltehetjük magunknak a kérdést, mi lenne, ha ma másképp néznék a páromra? Azzal kíváncsisággal, mint korábban. Mit látnék? Ne várjuk, hogy a párunk majd kitalálja az érzéseinket, fogalmazzuk meg nyíltan.

A kommunikációs minták (otthonról, gyerekkorból hozott) megváltoztatása is lehet egy tudatos döntés a párkapcsolatunk javításában. Figyeljük magunkat beszélgetés közben, és ha elérkezett az a pont, ahol már a vita kezd kerekedni, álljunk meg. Kérdezzük meg magunktól, mi más lehetséges? Hogyan működhetek másképp ebben a helyzetben?

Tegyük fel a kérdést, valóban annyira fontos nekem, hogy igazam legyen, vagy nyertesnek érezzem magam? Valóban "nyerni" fogok?

A párkapcsolati mediáció segít, hogy a kommunikáció fejlődjön, a kérések célt érjenek, a szükségletek, érzések kifejezésre találjanak, és újra kiegyensúlyozottá váljon a párkapcsolat.